"Te hiszel a sárga könyvben?! ..." Vörösboros mandulás sütemény

Történet:

"Te hiszel a sárga könyvben?! ..."

- képedt el testvérem, amikor épp egy receptet vitattunk meg a barátnőmmel. Feltűnik a sárga könyv mint etalon, némelyeknek mint hitalap.
...
Valamikor gyerekkoromból maradt egy emlék, amikor a marokkó terasznál méteres kalácsot eszünk. - Talán meg kellene próbálni, hátha sikerül feléleszteni ...

Így szereztem be életem első őzgerinc-formáját, és készült el a méteres; de nem is erről akar ez a recept szólni.

Húsvét hétfő délután. Üres konyha. Valamit kezdeni kellett a frissen debütált őzgerinccel, és a sárga könyv receptjei is megvalósulás után áhítoznak. Tutira nem lesz itthon valami hozzávaló, olyan még nem volt, hogy minden legyen itthon, gondoltam hezitálva.
De mégis! Kis improvizáció: néhány hozzávalót helyettesítettem, az ízkoncepciót megváltoztattam, de nem látta kárát a sütemény, sőt!

Továbbá szerephez jut még egy kisméretű Baker's Secret dobozforma is, amelyet egyetemi éveim alatt szereztem be a hajdanvolt pécsi Skála áruház háztartási cikkek osztályán. És rejtély, hogy kicsinységéhez mérten miért éppen pont csak egyet. Először látott sütőt.

Hozzávalók:

• 4 tojás
  
• 200 g puha vaj
  
• 200 g porcukor
  
• fél fiola Dr Oetker keserűmandula aroma
  
• 250 g liszt
  
• 6 g sütőpor
  
• 1 tk fahéj
  
• csipetnyi só
  
• 1/8 l félszáraz vörösbor
  
• 50 g lapravágott mandula
  

1. Begyújtottam a sütőt, hogy a tészta azonnal a jó meleg 180°C-ba érkezhessék.
   
2. Szétválasztottam a tojásokat. A sárgáját a porcukor felével fehéredésig kevertem, majd a másik felét a vajhoz adtam, belecsepegtettem a mandulaaromát, és szintén habosra kevertem -- mintha tortakrémbe lenne. A fehérjét pár csepp citromlével és egy kanál elcsent porcukorral kemény habbá vertem, és betettem a hűtőbe.
   
3. A lisztet, csipetnyi sót, a sütőport és a fahéjat elvegyítettem, és hogy jó levegős legyen kétszer átszitáltam.
   
4. Következett a vajas és a tojásos krémek fúziója.
   
   
5. A robottal összekevertem őket, hozzászitáltam a porneműeket, közben kortyonként hozzáadagoltam a hűtetlen vörösbort.
   

   
   

6. Végül a tojáshab is kikerült a hűtőszekrényből. Harmadát kevésbé vigyázva kevertem bele, a többit nagyon óvatosan, hogy ne törjön.
   

A mennyiségből már látszott, hogy a 30 cm-es őzgerinc nem lesz elég. Így jutott szerephez -- ahogy a termékismertetőn is áll: 14.28 x 7.62 x 5.08 cm-es méreteivel – a fent említett dobozforma.
Mindkettőt kivajaztam, egy marék lisztet átmozgattam a formákban, és a felesleget kíméletlenül kiveregettem belőlük. Az őzgerinc közepére szórtam némi lapmandulát. A formák peremétől 1 cm-nyit elhagyva megtöltöttem őket, a kicsinek a tetejére szórtam a mandulát.

Pontban négy órakor bekerültek a sütő felső szekciójába, ahol 45-50 percet töltöttek kb. 180°C-on. Tűpróba után a sütőt félbukóra nyitottam, és hagytam kihűlni annyira, hogy a kezemet betéve már csak langyos legyen. Csak semmi hirtelen hőmérsékletváltozás! Végül kivettem őket, picit vártam még... Spatulával elválasztottam a széleket a formától, és kiborítottam a tésztákat.

Megjegyzések és megfontolások további kísérletekhez:

• A porcukortól valamivel édesebb lesz a tészta, mennyisége csökkenthető is akár. Érdemes kristálycukor helyett használni, mert hamarabb felolvad, több levegőt vesz fel a tészta.
  
• Az eredeti receptet száraz vörösborral írták. Én félszárazat használtam. Ennek, vagy akár egy édes fajtának az édességével is célszerű számolni.
  
• Keményítő is képbe kerülhet legközelebb.
  
• A kisebb formát kivehettem volna egy hajszálnyival előbb is.
  

Mint minden kevert tészta, ez is sütés után egy nappal mutatja meg értékeit ízében és állagában. Ha addig meg tudjuk állni. :)

Illik hozzá: a vörösbor, amit a sütemény már ismer. Esetleg forralt bor minőségében.

Évszaka: ősz; szőlőszüret, mandulaszüret előtt, között, után.

Szeletenként (25 darabbal számolva): 165 kalória