Dél-tiroli konyhaszolgálatom alatt találkoztam először ezzel az egyszerű finomsággal; már azóta gondolkodtam rajta, hogy egyszer el kellene készíteni a hazai változatát is.
Csak az összehasonlítás kedvéért természetesen. Emlékeim alapján aligha lehetett volna épkézláb dolgot kihozni, szerencsére a net tele van receptekkel; bár ezek arányaikban jócskán eltérnek. Marad hát a kísérletezgetés, a legeredményesebb változatot írom le.
Hozzávalók:
- 2,5 dl habtejszín
- 2,5 dl tej (egyesek szerint minél zsírosabb kell, szerintem megfelel a 2,8-as, de talán még az 1,5-ös is)
- 4 zselatinlap
- 4 dkg cukor
- 1 csomag (10g) vaníliás cukor
- Eper / áfonya / kiwi öntet
- Nugátos csokoládé (díszítésnek)
Az elkészítése roppant egyszerű:
Fogom a zselatinlapokat, és hideg (!) vízbe áztatom őket. A tejet a tejszínnel és a cukrokkal egy lábasba öntöm, és épp-hogy felforralom. Ekkor lezárom, és jól kinyomkodva hozzáadom az összegyürködött zselatinlapokat. Keverem, míg elolvad. Ezután 4-6, vízzel kicsit kiöblített formába osztom szét a levet. Lehetőleg fémből készült puding /krémkaramell forma legyen; de a zöld fenyőfás áruházlánc sajátmárkás májkrémjének doboza is megteszi, csak abból macerásabb lesz kivakarni. Hagyom kihűlni, majd 5-6 órára, de akár egész éjjelre hűtőbe teszem.
Ha már megfelelően kocsonyásak lettek, kiveszem a hűtőből, késsel óvatosan körbevágom a tetején a hártyát, majd pillanatnyi forró vízbe mártást követően egyesével dekoratív tányérokra borítom őket. Sokáig nem szabad áztatni, mert a puding visszaolvad és nem túl gusztusos levet képez a tányér alján. Innen lehet reszelt csokiforgáccsal és gyümölcsöntettel ízesíteni/díszíteni.
Tapasztalat:
Még így is kicsit édes, és tömény. Legközelebb több tejjel próbálkozom, az egyben lágyítja is az állagát. Ezt ugyanis zselatintartalmánál fogva képtelenség szétrázni a tányéron, szinte bármilyen mechanikai hatásra visszanyeri eredeti formáját. A 3 zselatinlapos változat viszont olyannyira lágy, hogy kanállal lehet csak fogyasztani.
Legjobb valami savanykás gyümölcsöntettel. Kiwivel egyszerűen fenomenális, de jobb híján az áfonya is megteszi. Lényeg, hogy nem szabad túlzásba vinni, különben pont azt a könnyedséget veszíti el, ami miatt szeretjük…
